„A vita valódi tétje nehezen megfogható, különösen úgy, hogy bizonyos szereplők nincsenek ott”

Olyan, mintha Magyarországon egy klasszikus, sokpárti demokrácia működne – vélekedett Milbacher Dániel, a Polémia Intézet alelnöke, politikai tanácsadó a mostani információs viharról. Miközben a Fidesz most kizárólag csak a saját szavazóihoz szól, Magyar Péter arca és a brandje viszi a hátán a Tisza Pártot, de , de amint fel kell építeni mindazt a szervezetet és működési módot, ami egy professzionális pártra jellemző, forrósodni fog a talaj. Interjú.

Az elmúlt egy-két hétben a kampány egyik meghatározó témája a vitáról való vita volt. De valójában mekkora a politikai tétje annak, hogy ki, kivel, milyen keretek között vitázik?

Az, hogy ki nyer meg egy vitát, relatív. Akinek több erőforrása, nagyobb szavazótábora, több pénze van, az ‒ akár hirdetésekben ‒, úgyis azt fogja mondani, hogy ő nyert. Ezt láthattuk például a Partizán által rendezett vita esetében is: minden valamilyen formában a DK-hoz kötődő oldal azt hirdeti, hogy Dobrev Klára volt a legmeggyőzőbb. A párt ezzel próbálja elérni, hogy köréjük gravitáljanak a baloldali érzelmű választók. Ugyanakkor a vita valódi tétje nehezen megfogható, különösen úgy, hogy bizonyos szereplők nincsenek ott, csupán a választók 35-45 százalékát képviselő pártok. A magyar nyilvánosságban létezik egyfajta vitafetisizálás, nagyon sok választó, véleményvezér, és maga a média is erőlteti, hogy legyenek ilyenek.

Láttunk már olyat, hogy valaki nagyot nyert vagy éppen botlott egy ilyen vitán.

Valóban, voltak nagy jelentőségű viták, például a 2006-os Orbán-Gyurcsány ütközet, amelynek a végső választási eredményre is nagy hatása volt. Akkor nagyon nagy volt a tét, hiszen a két szembenálló tömb vezetője csapott össze, és ott helyben kellett megmutatni a választóknak, hogy ki a jobb. De hiába próbálják egyes politikusok azt sugallni, hogy most hasonlóan éles a helyzet. Egy 8-10 résztvevős vitában már az is hatalmas erőfeszítést igényel a szereplőktől, hogy megkülönböztessék magukat a többiektől. A nézőknek is nagy energiákat kell mozgósítani, hogy megértsék: ki miben különbözik a másiktól. Bár fontos demokratikus értéknek tartom a vitát, mégis azt gondolom, ezeknek a most megrendezett eseményeknek politikailag rendkívül alacsony a relevanciájuk, és mindig a kisebb szereplőknek segítenek, hiszen publicitást adnak azoknak a pártoknak, amelyek a bejutási küszöb környékén billegnek.

Mennyire hatékony az ellenzék a kampány tematizálásában?

Az ellenzéki oldalon van egy láthatósági verseny, mindenki próbál a nyilvánosság ingerküszöbét átütő üzeneteket kitalálni. Sok üzenetet teszteltek, ezért is volt, hogy a balliberális pártok kéthetente váltogatták a szlogenjeiket. Ez nem biztos, hogy a legjobb stratégia, hiszen kitartani egy üzenet mellett mindig sokkal hatékonyabb hosszú távon, különösen egy sokszereplős versenyben. Választóként már az ajánlásgyűjtés is kaotikusnak tűnt, ha valaki odament egy számára kedves párt standjához, előfordulhatott, hogy elé tettek 3-4-5 különböző ajánlóívet más-más nevekkel és pártlogókkal. Ez olyan megpróbáltatás egy választónak, amit egyáltalán nem könnyű megugrani. Az önkormányzati választáson sokan egy egyesület logója alatt indulnak, de az EP választás szavazólapjain pártoknak kell szerepelniük, arról nem is beszélve, hogy az ellenzéki pártok elképesztő számú kombinációban indulnak együtt az ország különböző pontjain. Vannak olyan városok, ahol nyolc polgármesterjelölt van, és előfordul, hogy szinte ugyanolyan nevű egyesületek indulnak egymással szemben. Még a Fidesz esetében is azt látjuk a plakátokon, hogy nincs egységes arculat, ahol nagyon éles verseny várható, sokszor nem olyan hangsúlyos a pártlogó. Ez sokakat összezavarhat.

Ki lehet a vesztese vagy éppen a nyertese ennek a kavalkádnak?

Az a párt, amely konzekvensen használja a logóját, és a saját brandjét, valószínűleg nyerhet ezen a helyzeten. Ebből egyébként nincs túl sok, ilyen szempontból a Fidesz mellett a Mi Hazánk és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nagyon konzekvens induló. A Fidesznél inkább kivétel, ha nem a saját logójuk alatt kampányol valaki, mint azt például néhány siófoki jelöltről hallottuk. De valójában nem tudjuk, hogy ez az információs vihar hova vezet, és mi fog történni a választásokon. Ilyen szempontból nagyon izgalmas ez az időszak, mert olyan, mintha Magyarországon egy klasszikus, sokpárti demokrácia működne.

Vajon a választók is érzik ezt az izgalmat?

Én úgy érzékelem, hogy nincs igazán kampányhangulat, Magyar Péteren kívül a többi szereplőnek nem sikerült elhitetnie, hogy van igazi tétje ennek a választásnak. Ha megkérdezünk egy átlagos szavazót, nem biztos, hogy meg tudja mondani, mi múlik ezen a voksoláson. A Fidesznek az a narratívája, hogy lehet szavazni a békére vagy a háborúra, és aki rájuk szavaz, az a békére szavaz. A DK próbálja azt sulykolni, hogy ha a Fidesz csak 30 százalékot szerez, akkor reális esélye lehet egy előrehozott választásnak. Ez meg egy olyan üzenet, amit ember legyen a talpán, aki megért. Magyar Péter a változást hangsúlyozza, hogy egyszerre váltja le a Fideszt és a balliberális pártokat. Az ő megjelenésével a kisebb pártok gyakorlatilag teret vesztettek, eltűntek, és egyáltalán nem tudjuk, hogy ők mit szeretnének. Kevés az erőforrásuk, nincsenek például óriásplakátjaik. Igazi kampányhangulat gyakorlatilag csak Magyar Péter és a Tisza Párt körül van. Ilyen szempontból ő egy rocksztár most, nagyon sok ember utazik vele együtt, meghallgatja őt újra és újra. De azért azt nem szabad elfelejteni, hogy egyelőre ő is csak a magyar választók legfeljebb a 20-30 százalékát tudja megszólítani.

Ezek szerint a Fidesznek sem sikerült felvennie vele a kesztyűt ebben a kampányban?

A Fidesz most kizárólag a saját szavazóihoz szól, nem is szeretne bárki mást megszólítani. A saját táborát szeretné stabilizálni és ez szerintem sikerült. Kicsit megnyugodott a Fidesz, és egyre-másra jönnek ki a különböző lejárató kampányok, például Karácsony Gergely ellen és elárasztják az országot a háborús plakátokkal. A Fidesz nagyon jó az ország kettéosztásában – aki nem velünk, az ellenünk –, de ezek az üzenetek kizárólag a saját törzs-szavazóiknak szólnak.

Nem jelez ötlettelenséget, hogy semmi új mondanivalójuk nincs a háborún túl, és még Szentkirályi Alexandra is csak Gyurcsány Ferenccel ijesztget a főpolgármesteri kampányban?

Egyrészt benne van, hogy bevált recepten ne változtass. A háborús fenyegetettség hangsúlyozása az egzisztenciális félelemre játszik rá, ami egy nagyon erős érzelem, az emberek többségére zsigerileg hat. Ez egy jól működő üzenet, és a Fidesz ezt pontosan tudja, hiszen rendszeresen mérik a szavazók hangulatát. Ha nem lenne hatékony, már nem használnák. Az viszont mindenképpen igaz, hogy nem nagyon tudnak újat mondani, ezen kívül nincsen a Fidesznek egy stabil üzenete. Szentkirályi Alexandra is az évek alatt felépített hívószavakat mantrázza Karácsony Gergellyel szemben, és ez olyan értelemben működik, hogy a főpolgármestert rendszeresen rákényszeríti, hogy reagálnia kelljen. Ami érdekes, mert politikai tanácsadóként azt mondanám, hogy az erősebb szereplő a gyengébbre ne reagáljon, mert azzal teret ad neki, maga mellé emeli a versenyben. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor soha nem mondta Márki-Zay Péter nevét, és most ugyanez a helyzet Magyar Péterrel. Tény, hogy Szentkirályi Alexandra nem fogalmaz meg komoly szakpolitikai üzeneteket, arra ott van Vitézy Dávid.

Akkor őket valóban lehet egy jelöltnek tekinteni, egyszer csak tényleg visszalép valamelyikük a másik javára? Mi az utolsó pillanat, amikor ezt meg lehet tenni?

Nem kizárható, hogy valamelyikük visszalép, de hogy ez valóban megtörténik-e, és ha igen mikor, az rendkívül szituációfüggő. Ebben a kampányban bármikor történhet valami olyan, ami előidézi a jó pillanatot egy visszalépésre a másik javára, de szerintem ez nincs eldöntve egyelőre.

Kinek sikerül ebben a kampányban leginkább uralni a közbeszédet?

A nyilvánosság egyértelműen Magyar Péterrel van tele, ami azért jó, mert most legalább vannak versenyző narratívák. Általában egyértelműen a Fidesz uralja a nyilvánosságot, mindenki csak és kizárólag az ő mondanivalójukhoz képest határozza meg saját magát. Új labdákat bedobálni senkinek nincs képessége, tudása és kreativitása. És most már azt is látjuk, hogy ez nem az erőforrás-különbségből fakad, hiszen a Magyar Péternek nincs saját médiája, csak egy szem Facebook-oldala. Vagyis az az ellenzéki toposz, hogy a Fidesz erőfölénye miatt nem tudnak megjelenni az üzeneteik, most elég erőteljesen megdőlt. A balliberális pártoknál ezért van pánikhangulat, nem nagyon tudják, hogy mit csináljanak, Magyar Péter pedig módszeresen beléjük áll, most éppen a Momentumba, a NOlimpia kampány miatt.

Meddig tudja vajon a Tisza Párt vezetője fenntartani ezt a felfokozott érdeklődést maga körül?

Ez egy kampányidőszak, most mindenki rá figyel, de a valódi pártépítés egy nagyon nehéz folyamat lesz. Most olyan a Tisza Párt, mintha teljes hírzárlat lenne, kizárólag Magyar Péter nyilatkozik, nem jelennek meg a listavezetők sem, én nem láttam még olyat, hogy egy újságíró elkapta volna az utcán bármelyik jelöltjét. Magyar Péter arca és a brandje viszi a hátán ezt az egész dolgot, de amint fel kell építeni mindazt a szervezetet és működési módot, ami egy professzionális pártra jellemző, forrósodni fog a talaj, és újra pozícióba kerülhetnek a már működő, bejáratott ellenzéki pártok. De ez egy hosszabb történet, amiről június 9. után érdemes elkezdeni beszélgetni.